Családállítás előtt és után

A gyógyulás nem ott kezdődik, amikor elkezdjük az állítást, és nem is ott ér véget, ahol befejeződik maga az állítás.

Teljes mindegy milyen terápia előtt állunk nagyjából hasonló dolgok történnek meg bennünk.

Először is, felismerjük, hogy valami nem jó. Sokan meg tudják fogalmazni ,mi az pontosan, ami nem tetszik az életünkben. Mi az, amin változtatni szeretnének. Valamikor azonban nem jutunk el idáig, csak érezzük, hogy valami nem harmonikus. Még is várunk, várunk, várunk! Valamikor csak a megfelelő pillanatra, vagy a megfelelő embere, akiben megbízunk.

"10 évet vártam arra, hogy eljussak a családállításra. Éva rád vártam!"

Mondta az egyik vendégem az állítás után.

Van aki megvárja, míg fizikailag is megjelenik a történet a testében, és akkor az már igazán fáj!

A családállítás előtt, felismerjük, hogy valami nincs rendben az életünkkel, a gyerekünkkel, a testünkkel, vagy a lelkünkkel, és változtatni szeretnénk. A gyógyulás már ekkor el kezdődik!
Az első a döntés, hogy nem így szeretnék tovább folytatni.
A következő lépés, tudok egyedül változtatni, vagy segítségre van szükségem? Indulj el egyedül az úton , és ha elakadsz, és azt érzed, hogy nem hozott kellő változást, vagy csak gyorsítanál a folyamatokon. Kérj segítséget! Akkor fogsz tudni eljönni, és csak odáig fogunk tudni eljutni, ameddig a lelked készen áll a változásokra.

A legtöbb vendég mire ide ér hozzám arról számol be:

" Képzeld az álmodtam, hogy…"

"Véletlen össze futottam egy régen nem látott ismerőssel és elkezdtünk beszélgetni a múltról. Érdekes dolgokat találtunk."

"Eszembe jutott egy csomó régi emlék"

És még sorolhatnám. Szóval még ide sem értek, de már valami elindult bennük. Megoldás felé indultak az események.

Az állítás után ha azt hiszed, hogy itt vége, nagyon tévedsz! Dolgoznod kell még! Kell 21 nap (valakinek kevesebb, valakinek több), amit az állítás közben megéltél, a részeddé váljon, beengedd, megengedd magadnak.

Kell idő, és türelem! Adj magadnak időt! Kerékpározni, teniszezni, lovagolni, jógázni stb. sem úgy tanultunk meg, hogy egyből minden ment. Persze valamilyen szinten ment, aztán egyre jobbak és jobbak lettünk! Néha vissza léptünk kettőt, néha előre, és így tovább, míg egyszer csak biztonságos volt, és nem gondolkodtunk rajta, hogyan is kell csinálni. Így működik ez a történet is!

A családállítás végén minden jó, minden a helyén van. Aztán haza megyünk és foglalkozni kell vele. A nagy része beépült és a helyére került. A régi mintához viszont sokszor egyszerűbb vissza nyúlni, az rutinból megy, az új meg még nem, azt meg kell tanulni működtetni!

Szánj magadra elég időt!