Mit szólnak hozzá....?

Mit szólnak hozzá ….

Mindig amikor meghallom ezt a mondatot, az a kérdés jut eszemben, hogy valaha, valamikor is megtudták, megkérdezték? Vagy mindig csak a saját fejükben született meg valami féle válasz.

Amennyiben a saját fejében történt meg az Ítélet, a szégyentől való rettegés, akkor valójában ki is okozza ezt az egészet. Ki is az, aki meghozza azt a döntést, hogy ez vagy az nem jó dolog.
Elgondolkodtál már valaha is ezen mondaton?

Ebből a nézőpontból nézve, a kérdésre a válasz az, hogy annak nem tetszik igazából a cselekedet, a gondolat, aki a mondatot mondja. Valószínű ezt még magának sem merte soha bevallani.

Az már egy másik kérdés, miért jutott el odáig, ahogy az nem jó dolog? Lehet akár egy családi minta, amire már nem is emlékszik mikor és hol történt, melyik Ős lett megítélve, kirekesztve, megszégyenítve, kitagadva a cselekedeteiért.

Mi és mikor történt?

Az első esemény nem tudjuk, de azóta is viszi a család tovább. Jobb esetben csak egy ilyen mondattal, hogy nem szabad ezt vagy azt csinálni, mert a szomszédok mit fognak szólni, vagy akár az egész falu mit fog szólni.

Vagy ismétlődik is a történet, csak nem teljesen ugyan úgy, mint akkor.

Nézzünk egy példát, úgy könnyebb megérteni. Mivel több hölgy jár hozzám még, mint úr. Meg magam is Nő vagyok, női példák fognak inkább eszemben jutni.

- Anya kifesthetem a körmömet pirosra? Hogy jut ilyen egyáltalán az eszedben, mit fognak szólni az emberek, akik meglátják, hogy milyen lány vagy TE?
- Leányfejjel ne fogsz gyereket a világra hozni, hozzá fogsz menni a férfihoz.
- Fiam, már pedig elfogod venni azt a kislányt, ha szereted, ha nem!
- Biztos lehetne sorolni még a történeteket.

Tételezzük fel, eljön hozzám a lány, akinek nem engedett meg semmit az anyukája, ami kicsit is nőies volt. Miniszoknya viselete, kivágottabb blúz, piros rúzs, ott alvós buli és így tovább. Mit is mesélhet nekem:

Elsősorban azt, hogy nem érzi a helyén magát. Miért nem érzi magát a helyén, hiszen nem engedték meg neki, hogy nő legyen. Lehet az is elmondja, hogy nehezen vagy nem is talált párt még magának.
Majd elkezdem kérdezgetni. Elmeséli, hogy anyukája mennyi mindent nem engedett meg neki, amikor serdült, és elkezdett a nősségével ismerkedni. Mindig jött a mondat, hogy mit fognak szólni.

Megkérdezem: Anyukáját mennyire látta nőnek? Látta szépen kiöltözni, szép ruhákban járni? Apukája mennyire kezelte anyukáját nőként? Anyai nagymamája milyen volt és az apukája anyukája?

Mi lehet a válasz: Soha nem láttam szép ruhába, apukám nem engedte sehova, nem engedte hogy kisminkelje magát, és hogy a haját festesse. A mama kedves volt, de már idős nem tudom fiatal korában milyen volt. Szép lehetett azt mesélte a búcsúban a fiúk táncol szeretek volna vele, de apukája nem engedte. Mert, hogy abból gyerek lehet. A mamám valamelyik rokona 16 évesen szült gyereket, de nem tudták ki volt a gyerek apja.

Valahogy így, ami már a jelenben úgy jelenik meg, hogy nem fesd ki a körmöd pirosra! Nem tudatosan emlékszik a történetre, csak a tiltásra. A családállítás abban tud segíteni, hogy egy kicsit másképpen lásd a múltad. Mert láthatom, hogy anya szigorú volt és semmit nem engedett meg nekem, vagy egy kicsit mögé láthatunk a történéseknek. Megértést és elfogadást kapunk.

Még nem tudom mi lesz a következő történet. Várom én is mi fog megszólítani, amit szívesen megosztok veletek is. Addig is kövess be a facebook és az instagram oldalt.